Éppen ma van évfordulója annak, hogy 1939 szeptember 17-én a sztálini szovjet vörös hadsereg átlépte a lengyel határt és megkezdte Kelet-Lengyelország lerohanását. (Érdekes egybeesés, hogy ma a lengyelek 90%-a ugyanúgy fél ettől, mint 83 évvel ezelőtt.)

Lengyel lovasság (1939) A kép forrása: LINK

Az Európa szerte meglepetést okozó hadművelet hátterében az 1939 augusztus 23-án megkötött szovjet - német egyezmény, a Molotov-Ribbentrop paktum állt, melynek titkos fejezete (mely nem csupán a két ország megnemtámadásáról szólt) tartalmazta Kelet-Európa érdekszférákra osztását. Ez alapján míg Adolf Hitler Lengyelország nagyobbik részét szerezhette meg (a fővárossal Varsóval együtt),addig Sztáliné lehetett a keleti rész, illetve a finnországi Karélia, a Baltikum és Besszarábia.

A szovjet agressziót persze meg kellett magyarázni a világ számára, ezért Sztálin közleményt adott ki lengyelországi bevonulása után:

„A lengyelországi eseményekre különleges figyelmet fordít a szovjet kormány. … nem várhatja el senki a szovjet kormánytól, hogy közömbös maradjon az ezidáig jogfosztott, most pedig magukra hagyott testvéreik, a Lengyelországban lakó ukránok és fehéroroszok sorsa ügyében. A szovjet kormány ezért szent kötelességének tartja, hogy segítő kezet nyújtson lengyelországi ukrán és fehérorosz testvéreiknek.”

A szovjet "segítő kéz" azonban valójában véres eseményeket hozott a lengyelek számára. Azon túl, hogy keleti tájaikat idegen csapatok vették megszállás alá, el kellett szenvedniük a "Katyini-vérengzés" néven elhíresült mészárlást is.

Kép forrása: LINK

A kegyetlen és aljas vérengzés előzménye a szovjet megszállással kialakításra kerülő hadifogoly-táborok gulagok létrehozása volt, ahová a hazájukat védő lengyel katonákat zárták. A szovjet állambiztonsági alakulatok (NKVD - fegyveresek [a szovjet gestapo és SS]) 1940 szeptembere és 1940 februárja között 15 ezer lengyel katonát, többségében tisztet zártak ezekbe a táborokba. Ilyen tábor volt Kozelszk, Osztaskov és Sztarobelszk falvai közelében. Ezt követően 1940 március 5-én Lavrentyij Berija, az NKVD vezetője levélben javasolta Sztálinnak a lengyel foglyok kivégzését. Levele a nyilvántartásban a 794/B (794/Б) sorszámot kapta.

Sztálin és öt felső pártvezető (Vorosilov, Molotov, Mikojan, Kalinyin és Kaganovics) jóváhagyták Berija javaslatát, aki így kiadta a megvalósítási parancsot. Ennek első lépéseként az NKVD szmolenszki, kalinyi és harkovi vezetői összeültek a mészárlás forgatókönyvének megtervezésére (ez volt a szovjet Wannsee). A kivégzésre kerülők listájára írták fel azt a több ezer lengyel tisztet is, akik hadifogoly-státusz nélkül raboskodtak ukrajnai és fehéroroszországi börtönökben. Így végül 22-23 ezer lengyel agyonlövéséről született döntés a Szovjetunióban, Sztálin jóváhagyásával.

A vérengzés végrehajtása során a listán szereplő lengyel foglyokat gyalog, vasúton (marhavagonokban) és teherautókon vitték a kijelölt titkos kivégzőhelyekre. Öt ilyen lett meghatározva: a katyini erdő, a harkovi NKVD központ, a kijevi állambiztonsági épület, a minszki Lenyina utca 17, illetve még két vitatott helyszín. A holtesteket az oroszok erdei tömegsírokban helyezték el: a Szmolenszk melletti Katyinban, a Tver melletti Mednojében és a Harkov elővárosát képező pjatyihatkai erdőben.

A tömegsírokról először a németek adtak hírt még a háború alatt (berlini rádió közleménye), majd exhumálások kezdődtek. Az áldozatok közt volt egy magyar katonatiszt is, Korompay Emánuel Aladár százados, akit az oroszok tarkón lőttek. A Szovjetunió egészen 1990-ig tagadta, hogy a 23 ezer lengyelt orosz katonák végezték volna ki. Aztán jött a fordulat: a TASZSZ (a Szovjetunió Távirati Ügynöksége) 1990 április 14-én hivatalosan ismerte el, hogy a katyini gyilkosságokért a Szovjetuniót terheli a felelősség.

A kép forrása: reddit.com

Ami a második világháborús eseményeket illeti: A Hitler - Sztálin "barátság" nem tartott túl sokáig. A náci Németország már 1941 június 22-én megtámadta a Szovjetuniót. Az oroszok Moszkva alatt állították meg a németeket, majd a következő évben (1942 végén) Sztálingrádnál kezdtek komolyabb ellentámadásba. A keleti front sorsa így megfordult: a Vörös Hadsereg kiűzte a Szovjetunió területéről a németeket. Lengyelországban azonban újabb aljasságra vetemedtek: Sztálin parancsára visszafogták Varsó felszabadítását, hogy a németek előbb leverjék a legkevésbé sem kommunista szervezésű varsói felkelést. Ezzel lengyelek újabb tízezreit ítélték halálra.

A Lengyelországra jellemző második világháborús helyzet nem csupán a németek de nagyon jelentős részben az oroszok miatt is alakult annyira tragikusan és véresen, ami jelentős részben megmagyarázza a napjainkban is tapasztalható ellenséges lengyel-orosz viszonyt.