A magyarság története már a néppé formálódásának idején megkezdődött, melynek helyéről, idejéről sajnos nagyon keveset tudunk. Valahol messze keleten, Ázsiában kezdődött minden, majd egyszer csak megindultunk Európa felé és a honfoglalás során letelepedtünk új hazánkban. (Akkoriban a folyók, legelő számítottak, nem a bányakincsek vagy tengeri kikötők.) Rögtön dilemmák sora következett: maradjunk sztyeppei nomádok, vagy csatlakozzunk a keresztény Európához? Ha csatlakozunk, akkor a bizánci kereszténységet válasszuk vagy a rómait? Jól döntöttünk, de nagy árat kellett fizetnünk: ősi rítusaink, vallásunk és szokás-rendszerünk feledésbe merülését.

A Gömbös Gyula vezette kormány (1932). Forrás: LINK

Következett az Árpád-kor, melynek vége meghozta az első úttévesztésünket: a nemesség és nem a királyi hatalom primátusát választottuk, így 1300-ra anarchia lett úrra a Magyar Királyságon. Jöttek az idegen király-dinasztiák: Anjouk, Luxemburgiak, Jagellók, Habsburgok és bár a belső rend helyreállt, a Hunyadiak korát kivéve egy lassú gyengülés vette kezdetét. Újra rossz utat választottunk: a Habsburgok "gyámságát" a töröktől rettegve, mely döntés közel 400 évre hozta nyakunkra az osztrákokat (1526-1918). Így a török 150 évig nyúzott bennünket az osztrák 400 évig.

Voltak történelmi pillanatok, amikor megpróbáltunk "kitörni" Ausztria függéséből, például Rákóczi vezetésével 1703 és 1711 között illetve Kossuth révén 1848/49-ben, de aztán megint jött az opportunizmus és a kiegyezés 1867-ben. Fél évszázadon keresztül "hajóztunk" az osztrák gazdaság oldalvizein (dualizmus kora), élvezve annak ipari és pénzügyi előnyeit, csak közben elvesztettük önálló külpolitikánk esélyeit. Így az első világháborúban a rossz oldalra állásunkat sanszunk sem volt elkerülni. Ezt súlyosbította a Tisza István féle magyarosítási törekvések eldurvulása is (1903-1917), amiért meggyűlöltek (újra) saját nemzetiségeink. (Bár Tisza csak 1903 és 1905, majd 1913 és 1917 között volt miniszterelnök, valójában a kormánypárt vezetőjeként a két időszak között is ő vezette hazánkat.)

A nemzetiségek bosszúja nem maradt el: vezetőik addig duruzsoltak Clemenceau fülébe, míg az egyébként is vesztes (az első világháborút vereségekkel záró) Magyarországot megdöbbentő és vérlázító kegyetlenséggel nem darabolta apró részekre. Ez volt Trianon. Sajnos a XX. század későbbi folytatása sem hozott sikereket számunkra: következetesen álltunk mindig rossz oldalra és választottuk mindig a rossz utat.

Elsők között csatlakoztunk Hitlerhez (az 1933 - Gömbös-féle látogatás alkalmával), majd 1940 november 20-án alá is írattuk Csáky István külügyminiszterrel (Bécsben) a hivatalos tagságunkat a náci országok szövetségében.

Egy aláírás, mely több millió magyar életébe került. Forrás: LINK

Aztán a harcok alatt mi tartottunk ki legtovább Hitler oldalán, mi áldoztuk fel leglelkesebben katonáinkat (és zsidó lakosainkat) és mi voltunk a legduzzogóbbak az újabb vereségért.

Jött a kőkemény kommunista diktatúra Rákosi alatt, mely ellen ugyan fellázadtunk 1956-ban de aztán megalkudtunk Kádárral és egy felvizezett, legyengített "light version" kommunizmust kaptunk egészen 1988-ig. A rendszerváltás anyagilag tragikusan, politikailag viszont reményteljesen indult, ám sikerült ezt is elcsesznünk elrontanunk az 1989/90-ben felépített rendszer fokozatos szétverésével.

Bár 2004-ben csatlakoztunk az EU-hoz, most a kilépést fontolgatjuk (és nosztalgiánkat az egykori Szovjetunióhoz). Az ország fele Putyint idealizálja és hozzá csatlakozna az EU helyett, mely olyan mértékű hiba lenne megint, mint az 1940-es csatlakozásunk a hitleri szövetséghez.